1972. november 16-án az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) földünk egyetemes kulturális és természeti örökségnek gondozása és megóvása érdekében hozta létre az „Egyezményt a világ kulturális és természeti örökségének védelméről”.
Az UNESCO Világörökség Egyezménye olyan egyedülálló jogi eszköz, amely globális felelősségvállalást tesz lehetővé a világ kulturális és természeti értékeinek megóvásáért. A megőrzési kötelezettség megszegése esetén ugyanis lehetőség van a listából való törlésre is.
A Világörökség Egyezmény aláírásával valamennyi Részes Állam kötelezettséget vállal arra, hogy a saját területén fekvő világörökségi helyszíneket óvja és megőrzi a későbbi generációk számára, illetve hogy lehetősége szerint hozzájárul a Világörökségi Listán szereplő helyszínek védelméhez.
Az alapítás óta már 184 állam csatlakozott az egyezményhez – ezáltal tehát nemzetközi szinten a legjelentősebb eszköz, amelyet a népek közössége valaha is megalkotott egyetemes értékei védelmére.
A Világörökségi helyszínek között számos olyan is található, amely emberi tevékenység vagy természeti esemény miatt veszélybe került. Jelenleg 31 olyan helyszín van, amely különleges odafigyelést és törődés igényel mind a nemzetközi szervezetek, mind az egyes államok részéről. Ilyen például a közelebbiek közül Németországban az Elba völgye, amely a veszélyeztetett Világörökségi helyszínek listáján szerepel.